Végre sikerült ismét a szokott időben megérkeznem a résszel. Bár ez a fejezet talán nem bővelkedik annyi cselekményben, mint szokott, fontos kihatással lesz Chloe jövőjére. Remélem, ti is annyira élvezni fogjátok, mint én a megírását!
Jó olvasást nektek!
.xx
C.
Bevallom,
rendesen lesokkolt, mikor megtudtam, hogy Bessie elfogadta Paul állásajánlatát.
Meg voltam arról győződve, hogy saját lelke biztonsága érdekében kiáll a
nemleges válasz mellett, ám a könyvelői munkával kapcsolatos elutasítás, rögtön
a One Direction karjaiba lökte őt.
Nekem
pedig sikerült a legrosszabb énem megmutatni, mikor hirtelen felidegesítettem
magam legjobb barátnőm döntésén. Beszélgetésünk veszekedésbe torkollott, mely
azzal végződött, hogy egy hat éves kislány meghazudtoló módon bevágtam a durcát
és rátettem a telefont. Tajtékoztam a dühtől. Legalábbis abban a tíz percben…
Ahogy
teltek az órák, egyre inkább ostobának éreztem magam viselkedésem miatt, mégis
képtelen voltam arra, hogy felemeljem a telefont és elnézést kérjek Bessietől.
Talán nem is lenne rám ideje, hiszen másnap utazik…
Ilyen
és ehhez hasonló érvekkel próbáltam lenyugtatni magam, miközben megkaptam a
lecseszést Drewtól. Őszintén rosszallta viselkedésemet, mely még inkább az
önutálat felé taszított, míg végül másnap már egészen úgy éreztem, hogy szó
szerint fájdalmat okoz a bűntudat. Tudtam, hogy Alex és Josh hűen támogatják Bessiet
a reptéren, míg én, az állítólagos legjobb barátnője, képtelen voltam kimászni
a takaró alól. Mintha valami fojtogatná a szívemet belülről.
Totál
zakkant vagy. – szólt Alex üzenete, ki testvérével úton volt a reptérről
hazafele.
Tényleg
túlreagáltad… - Érkezett a következő, ezúttal azonban Joshtól.
Mély
levegőt vettem, majd elkezdtem pötyögni egy SMS-t Bessienek. Tudnia kell, hogy
mennyire fontos nekem és, hogy sajnálom, ami történt. Talán nem gondolom, hogy
amit tesz, jó ötlet, ez azonban nem gátolhat meg abban, hogy száz százalékosan
mögötte álljak. Végtére is az élet arról szól, hogy saját hibáján keresztül
tapasztalja meg a dolgokat. Én pedig nem állhatok ennek az útjába.
Elküldtem
az üzenetet, de nem érkezett válasz. Gondolom a repülő már felszállt, vagy
esetleg ő még mindig haragszik, és nem szeretne most ezzel foglalkozni. Bár,
remélem inkább az előbbi.
Egy
gyors üzenetben tudattam a Carter ikreket is, hogy beláttam ostobaságomat, majd
meginvitáltam őket egy közös ebédre. Drew úgyis dolgozik, én pedig szükségét
éreztem a társaságnak.
Vettem
egy nagy zuhanyt, majd felöltöztem és összébb pakoltam a holmikat a szobámban.
Bár a srácok lakása ehhez képest egy szemétdomb, nem akartam, hogy elhanyagolt
állapotban lássák lakóhelyem.
Miután
a rendrakással végeztem, a konyhában nekiláttam összeütni valamit ebédre. Nem
vittem túlzásba, egyszerű, ám igen finom ételeket választottam, melyek szinte
pont akkorra készültek el, mikor barátaim megérkeztek.
- Örülünk, hogy megjött az
eszed – köszöntött Alex, majd lehuppant az asztal melletti székre. Megforgattam
szemeimet, miközben eléjük tettem a tányérokat.
- Ismertek… - helyeslően
bólintottak, miközben belekóstoltak az ételbe.
- Igen. Önfejű vagy… -
jegyezte meg Josh.
- És makacs – Testvére
hozzászólásán megforgattam szemeimet. Hihetetlenek. Még akkor is, ha igazuk
van.
- Oké, értettem – emeltem fel
kezeimet megadóan, majd én is megkóstoltam a kimert ételt.
Mind
nekiláttunk csöndben elfogyasztani az ebédünket, ám hamarosan telefonom jelzése
szakított minket félbe. Felpattantam a székről legjobb barátnőm válaszának
reményében, ám egy nem várt értesítés fogadott. Harry.
A
korábbival ellentétben, most azonban nem a nyilvánosság előtt kívánt reagálni
előző tweetemre, sokkal inkább a Direct Message opcióját választotta. Bevallom,
kicsit örültem, hiszen így megkímélhettem magam további értesítések
tömkelegétől. Így se tudtam még megküzdeni az egyre érkező „Kérlek, mondd meg
Harrynek, hogy kövessen be engem is!” és a „Kérlek, kövess!” üzenetek
tömkelegével. Az egész annyira valótlannak tűnt. Végtére is ki vagyok én, hogy
rajongók kövessenek be az interneten?
- Na, mi történt? – Josh
hangja rántott vissza gondolataimból. Ujjam csak lebegett idáig az ismerős név
felett, most azonban rányomtam, láthatóvá téve a teljes szöveget, mobilom
képernyőjén.
- Semmi… - legyintettem, ám
tekintetem továbbra is a telefonra szegeztem.
Harry Styles. @harry_styles
Mi
van, ha azt mondom, hogy én a „nem hordok alsógatyát” típus vagyok?
Elmosolyodtam
a mondatot olvasva. Lehet, hogy nem több mint, egy egoista világsztár, de el
kell ismernem, hogy kiválóan megállja helyét szópárbajunkban.
- Bessie válaszolt? –
Joshra pillantottam, miközben összeráncoltam szemöldökömet.
Úgy
kíváncsiskodik, mint egy idős hölgy és egy gyermek kombinációja.
- Viccelsz? Nézd, hogy
ragyog a szeme! – lerogytam a székre, korábbi helyemre, miközben ujjaimmal
végigszántottam a képernyőn, válaszomat pötyögve. – Szerintem az a göndör
szépfiú van a dologban. Hogy is hívják? Henry?
- Harry – forgattam meg
szemeimet. – És csak megmondom neki, hol a helye!
- Óh, szerintem nagyon is
tudja, hol van – nevetett fel béna beszólásán szószártyád cimborám. – És úgy
látom, azt is tudja, hol szeretne lenni… Az ágyadban. – Gombócba gyűrtem
szalvétámat, majd hozzávágtam Alexhez. Bár tényleg furcsa, hogy híres ember
lévén ilyenre szánja idejét, ám sokkal inkább betudtam annak, hogy nem akar
alulmaradni párharcunkban, mintsem, hogy nekem kívánna imponálni. Hiszen
valljuk be, nálam ezerszer jobb és szebb lányok veszik őt körbe az év minden napján.
Chloe Haggerty @c_haggerty
Mély
csalódást okoznál… és kisebb orgazmust, néhány tinédzserlánynak és a vad fantáziájuknak.
Miután
elküldtem a választ, az asztalra csúsztattam a telefont és ismét nekiláttam
elfogyasztani ebédemet. Próbáltam nem figyelembe venni barátaim kíváncsi,
ugyanakkor öntelt vigyorát. Amikor azonban ismét megszólalt telefonom, talán
túl hirtelen kaptam érte, ezzel újabb okot adva barátaimnak, hogy tovább
növeljék mosolyukat. Attól féltem, ha így megy tovább, lassan körbeér majd a
fejükön.
- Fighting with him was
like trying to solve a crossword and realizing there’s no right answer –kezdett
éneklésbe Alex, ám miután öccse szalvétáját is hozzávágtam, majd felemeltem a
villát, inkább elhallgatott. – Nagyon érik a győzelmem…
- Álmodj csak, Szépfiú! –
kuncogtam fel, majd tekintetem ismét a kijelzőn megjelenő szövegre emeltem.
Magamnak is fájt bevallani, de szinte faltam a szavakat, olyan kíváncsivá tett,
mit felelhetett előbbi szurkálódásomra.
Harry Styles. @harry_styles
Szóval
neked nem? A fenébe, ismét sikerült összetörnöd az álmaimat… L
Felnevettem
szavain. Hihetetlen ez a kölyök!
Josh
vállam felett beleolvasott beszélgetésünkbe, mire vállon csaptam. Nem mintha
amúgy nem osztanám meg nekik, ám maga az elv, hogy leskelődik, kicsit sértette
önérzetemet.
- Aú. Szadista – mormogta orra
alatt, mire csak egy kedves mosollyal válaszoltam. – Milyen orgazmusról volt
szó, egyébként?
- Orgazmus? – Alex olyan
gyorsan kapta ki kezemből a készüléket, hogy reagálni se volt lehetőségem, majd
miután megpróbáltam utánanyúlni, rá kellett jönnöm, képtelenség felérnem az ő
magasságával.
- Add vissza, Alex Carter! –
mordultam rá, majd finoman bokán rúgtam. Pont ott, ahol legutóbb.
- A fenébe Chloe, hogy
megyek edzeni, ha tiszta lila a lábam! – dünnyögött, ám szeme még mindig a
sorokat falta a képernyőn. – Azt hiszik majd, hogy ver az asszony!
- Végül is… - szólalt meg
Josh, ám szigorú pillantásom láttán, inkább magába fojtotta a mondat végét.
Mire
Alex végigolvasta a beszélgetést, nevetésben tört ki. Láttam, hogy ujjai
megindulnak a képernyőn választ pötyögve, ám lábára léptem, és míg
megrökönyödött, kikaptam kezéből a telefonom. Így jár az, aki egy Haggertyvel
szórakozik.
Letöröltem
a megkezdett ’óh, baby’ választ, majd saját gondolataimat kezdtem el pötyögni.
Chloe Haggerty @c_haggerty
A
szupersztár éned adta önbizalmad most biztos megcsappant. Sajnálatos… J
Alighogy
elküldtem a választ, végre sikerült befejeznem az ebédet is. A srácok még úgy
döntöttek maradnak kicsit, így beültünk a nappaliba és ott kezdtünk el nézni
egyet Alex kedvenc vígjátékai közül. A végére persze Josh bealudt, Alex pedig
izomlázasra nevette hasát. Én azonban nem sokra emlékszem belőle. Szégyen, nem
szégyen, ujjaim végig a mobiltelefonom kijelzőjén jártak, folyamatos vitát
folytatva a göndör hajú énekessel. És bár lenyűgözött stílusa, nem hagyhattam,
hogy övé legyen az utolsó szó. Ő azonban, mivel hasonlóan vélekedhetett,
folyamatosan szóval tartott.
- Ilyen a szerelem… -
dúdolta Alex a fülembe később, mikor kikísértem őket. Jutalmul nyelvet öltöttem
rá.
Pár
perccel később azonban, mikor visszarogytam a kanapéra, átgondoltam szavait. Rá
kellett jönnöm, hogy bár egyáltalán nem táplálok gyengéd érzelmeket az énekes
iránt, ebben a kívülállók nem lehetnek egészen biztosak. Végtére is, tény, ami
tény, igazán jól elszórakoztat kis párharcunk során.
Gondolataimba
mélyedtem, miközben a televízión sorra váltogattam a csatornákat, valami
értelmes műsor megtalálásának reményében. Végül telefonomra lettem figyelmes.
Ezúttal azonban másfajta hanglejtéssel tudatta az érkező üzenetet.
Kezembe
kaptam a telefonom, majd mosolyt csalt arcomra legjobb barátnőm SMS-e. Szóval
már ő sem haragszik rám. Szerencsére!
Megkönnyebbülten
dőltem hanyatt, fejem alá helyezve az egyik díszpárnát. Úgy látszik sikerült
Haroldba fojtanom a szavakat, hiszen már elég rég óta elküldtem legutóbbi
üzenetemet. Persze az is lehet, hogy egyszerűen csak nem ér rá. Ki tudja,
milyen kötelességei vannak egy mindennapi popsztárnak.
Próbáltam
ébren maradni, ám a rossz éjszaka következményeként, eluralkodott rajtam az
álmosság. Alig két perc múlva álomba merültem, és csak akkor riadtam fel
legközelebb, mikor Drew kivette kezemből a távirányítót. Megdörgöltem
szemeimet, majd az ablakra pillantottam. Kint már sötét volt. Túl sötét.
Sikerült délutáni pihenésemnek egészen az éjszakába nyúlnia. A legrosszabb
pedig nem az volt az egészben, hogy aznap nem foglalkoztam a munkámmal, hanem,
hogy még mindig pont olyan álmosnak éreztem magam, mint előtte.
- Milyen volt a napod? –
pillantottam testvéremre, ki már tusolás után volt.
- Hosszú. És ahogy látom, a
tied is. Gyere! – kezét nyújtotta felém, én pedig elfogadtam azt. Felhúzott
ágyamról, majd egészen szobámig kísért. Bedőltem az ágyamba, mondván nincs erőm
lezuhanyozni, majd csak reggel, és kezembe vettem a telefonomat. A kijelző nem
csak az ikrek szokásos ostoba üzeneteit tudatta velem, de Harry és Bessie
megnyilvánulásait is.
Legjobb
barátnőmével kezdtem, jót mosolyogva az ausztrál gasztronómiát illető
panaszkodásáról. Bepötyögtem neki egy gyors választ közös beszélgetésünkben,
majd Harold nevére váltottam.
Harry Styles. @harry_styles
Miért
gondolod, hogy beteg vagyok?? Szerintem ez a művészet egy remek kifejezési
módja…
Harry Styles. @harry_styles
Óh,
képzeld, most robogott be hozzánk egy barna szépség… mindjárt kifaggatom, mit
tud még mondani a BKB-ról
Megforgattam
szemeimet az üzenetek láttán. Úgy döntöttem az írás szerinti sorrendben, tehát
először tetoválásait illetően részesítem válaszban. Próbáltam összeszedni
gondolataimat, hogy most is hasonlóan frappáns szavakkal ajándékozhassam meg,
mint mikor megjegyzést tettem kivarratott karjára és mellkasára, ám elég álmos
voltam ahhoz, hogy ne legyek száz százalékig elégedett soraim minőségével.
Chloe Haggerty @c_haggerty
A
művészet változik, ahogy az emberek is… Az viszont, hogy nyolcvan évesen majd
valakinek a megnyúlt lepkédet kell nézegetnie, nem éppen szívgerjesztő… :D
Chloe Haggerty @c_haggerty
Oh, és, ha kérdésed van,
tudod, hol találsz. ;) Nem kell ártatlanokból információkat kicsikarni…
Sziaa!
VálaszTörlésHuh először is nagyon imádom Chloe és Harry szócsatáit :D valahogy úgy érzem Carry egy nagyon mulatságos párt fog alkotni (már ha így lesz :D)
Josh és Alex is a kedvenc szereplőim közé tartozik, aranyosak ahogy folyton piszkálják Chloét :D
Várom a folytatást, kíváncsi vagyok mi lesz ebből :) ja és nagyon szeretem ezt a párhuzamos írást :)
Lulu ××
Szia!
TörlésÖrülök, hogy a szereplők elnyerték a tetszésedet. Bevallom, kedvenc jeleneteim közé tartoznak a Harry vs. Chloe szócsatái. Már írni és megtervezni is élvezet. (Úgy gondolom ezt Niki nevében is mondhatom ;D) Az azonban, hogy lesz-e olyan szerelmespárunk, hogy Carry, vagy éppen máshogy alakulnak a dolgok, maradjon egyelőre a mi titkunk. Addig is remélem, a többi rész is elnyeri majd a tetszésedet! :)
.xx
C.
Hát igen, igaz, ami igaz, tényleg túlreagálta Chloe a dolgot, de tök jó, hogy belátta a hibáját. :D Nagyon imádom a Carry szócsatákat. :D Ez a alsógatyás beszólás. XD Na meg a megnyúlt lepke. XDDD Nagyon vicces. Nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz kettejük között, mert Chloe beszédéből az jön le, hogy tényleg nem szerelmes belé, de a reakció alapján meg eléggé úgy tűnik, hogy bejön neki a göndör szépfiú. :D Azért remélem, hogy majd összejönnek. :D Na meg Alex beszólása, hogy az ágyában szeretne lenni. XDD
VálaszTörlésSzia! :)
TörlésKöszönöm a kommentedet! Örülök, hogy a rész elnyerte tetszésedet. Az, hogy Chloe mit érez, még eléggé kétséges. Legalábbis Chloenak, nekem mint megalkotójának, nyilván nem. Arról azonban, hogy lesz-e olyan páros, hogy Carry, vagy esetleg máshol kötnek ki, egyelőre nem mondhatok semmit. ;)
.xx
C.
Szia! :)
TörlésKöszönöm a kommentedet! Örülök, hogy a rész elnyerte tetszésedet. Az, hogy Chloe mit érez, még eléggé kétséges. Legalábbis Chloenak, nekem mint megalkotójának, nyilván nem. Arról azonban, hogy lesz-e olyan páros, hogy Carry, vagy esetleg máshol kötnek ki, egyelőre nem mondhatok semmit. ;)
.xx
C.